World of Colmath

2012 februárjában véget ért életem talán legrövidebb MMO-karrierje. Alig kevesebb, mint 3 hónap után „elkaszáltam” a Star Wars: The Old Republicot. Aki ismer, tudja, hogy ez tőlem mennyire szokatlan, általában ragaszkodóbb szoktam lenni a karaktereimhez.

A döntésemnek akkor jó pár oka volt, ha emlékezetem nem csal ezeket blogpostban is kifejtettem. Idegesített a repetitív és unalmas PvE (2012-ben az ember már egy kicsit többet vár el n darab kill-questnél), az üres szerverek, amik lehetetlenné tették a random groupok megtalálását (köszönhetően a nagyon szétszabdalt chat-rendszernek), és az endgame tartalom hiánya (ami pedig volt, az is rettentő bugos volt).

Azóta eltelt több mint fél év, ami minden szempontból nagyon hosszú idő, egy fiatal MMO életében pedig maga az örökkévalóság. Elég csak a LotRO-t említeni, ami fél évvel a launch után gyökeresen másmilyen volt (nagyon is pozitív értelemben). Kíváncsi voltam tehát, hogy mennyit változott az Old Republic ez alatt az idő alatt, amihez nagyon jó lehetőséget adott a frissen bevezetett ingyenes opció (merthogy igazi F2P-nek azért nem nevezném). Uzsgyi tehát, belevetettem magam a játékba.

Mivel távollétem alatt nem követtem igazán a játék körüli sajtót, ezért csak igen nagy vonalakban értesültem a frissítések által behozott újításokról a játékba (amikből azért valljuk be őszintén nem volt olyan sok, a legfrissebb, november 15.-ei patch még csak az 1.5-ös verzió, ami 1 év alatt nem éppen egy gyors patchelési folyamat).

Fel voltam tehát készülve rá, hogy nagyon sok ismeretlen dolog fog fogadni visszatérésemkor, és ebben igazam is volt. Az alapok természetesen nem változtak, azonban az elmúlt időszakban a fejlesztők láthatóan olyan dolgokat raktak hozzá a játékhoz, amik korábban nagy problémát jelentettek, habár kérdés, hogy az alapvető problémákat mennyire is képesek megoldani.

Kezdjük talán a legnagyobb pozitívummal: a szerverösszevonások. Több ismerőssel beszélve egyet kell értenem abban, hogy a játék talán legnagyobb problémája az üresség volt. Értem ez alatt, hogy milliónyi szerver volt, melyek az első pár napban még folyamatosan tele voltak (mit várunk egy ennyire hypeolt játéktól?), azonban nagyon hamar elüresedtek, és a sok bolygó miatt a játékos-közösség nagyon szétszakadt egy-egy szerveren. Míg az első napokban az első pár bolygón folyamatosan csapatokat kerestek az emberek, 1-2 hónap után már odáig jutottunk, hogy egész bolygókon lézengett alig 5-10 player, és szinte lehetetlen volt csapattársat találni bármilyen csoportos questhez. Mindez pedig tekintve, hogy a repetitív és unalmas küldetéseket leginkább a csapatjáték tudná feldobni, igen mélyeket taszított a játékon.

Azóta megtörténtek a szerverösszevonások, amiket a legtöbben a játék haldoklásának tartottak, azonban visszatérve azt kell mondjam, hogy épp ellenkezőképp: talán éppen a játék újraéledését hozhatják. Lehet, hogy a friss patch miatt, de a szerverek mindegyike folyamatosan tele van, és sokszorosa az egy-egy bolygón egyszerre jelen levők száma, mint azelőtt volt. Csapatot találni pedig épp ennek köszönhetően sokkalta egyszerűbb. Habár ez nem biztos, hogy permanens (EVE-ben is az egyes kiegészítők közvetlen környékén mindig van egy spike a népességben), de mindenesetre mindenképp jobb, mint ami azelőtt volt.

A másik, hasonlóan tetszetős vonal az 50-es szintű solo tartalom növelése. Anno ha az ember elérte az 50-et, akkor PvP-n és Flashpointokon kívül sok mindent nem lehetett csinálni. Volt 2 napi küldetés-terület, amik nagyon hamar nagyon unalmasak lettek, illetve a belőlük nyerhető jutalmakat az ember nagyon hamar megszerezhette, ami után értelmetlenné vált a farmolásuk. Ha pedig az üres szerverek miatt nem sikerült csapatot találni, és PvP-zni sem volt kedve az embernek, akkor maximum altozhatott, ami nem feltétlenül a legizgalmasabb tevékenység.

Azóta valamelyest javult a helyzet: bekerült 2 új napi küldetés-hub, illetve egy új questsorozat, amivel egy újabb csapattagot toborozhatunk magunknak. Ezekhez kapcsolódóan új megszerezhető jutalmak is bekerültek, amik már tényleg megérik a beléjük fektetett munkát, és amennyire jelenleg meg tudom ítélni nem éppen egy nap munka lesz a megszerzésük. Emellett pedig még több flashpoint is rendelkezésre áll, ami a nagyobb populáció miatt még inkább örvendetes.

A flashpoint-csapatok (illetve bármilyen csapat) találását nagyban elősegíti a party finder, amit nagy közkívánatra végre betettek a játékba. Működéséről egyelőre nem igazán tudok sokat mondani, mert a chat alapján is sikerült csapatot találnom eleddig, viszont mindenképpen üdvözölni tudom csak, nagyon hiányzott anno.

Szintén hiánypótló, hogy végre berakták a legacy-rendszert is (mert ami anno az induláskor volt, az csak egy üres váz volt, semmi több). Mindenképpen érdekesek az ebben levő unlockok, és egy jó célt ad, amire az ember gyűjtögethet, habár azért megjegyezném, hogy számomra az unlockok egy jó része eléggé feleslegesnek tűnik benne.

Összességében azt kell mondjam, hogy egy pozitív irányba indult el a játék, látszik valamilyen fény az alagút végén, és tényleg jó dolog is kisülhet a dologból, reméljük nincsen még túl késő. Szép fokozatosan úgy néz ki, hogy kialakul egy olyan endgame tartalom, ami talán képes meg is tartani az embereket. Cinikus módon azt is mondhatnám, hogy kb most van olyan állapotban a játék, amilyennek launchkor kellett volna lennie, és akkor talán nem fúródott volna orral a földbe.

Szeretném, ha az írásnak itt vége lehetne, és mindannyian maradéktalanul vidámak lehetnénk. Vannak viszont olyan pontok, amik mellett nem mehetek csak úgy el. Az egyik ilyen dolog az a questek között továbbra is uralkodó borzalmas unalmasság. Habár az új questek között már fel-feltűnnek kreatív küldetések (a HK-51 részeként az elhagyatott hajón játszódó különösen az volt), de a questek többsége még mindig ugyanaz az unalmas, repetitív „menj el ide és ölj meg X ellenséget, majd használj egy földön heverő tárgyat” jellegű feladat, amikben az ég egy adta világon semmilyen változatosság nincsen. Az sem segít az egészen, hogy az új terület is (habár Black Hole-ban még nem voltam) teljesen statikus fagyott, amivel már korábban is probléma volt (jó dolog egyik pillanatban megmenteni egy bolygót a sith-megszállástól, majd 2 perccel később ugyanott hatalmas sith kontingensekbe futni). Reméljük, hogy a kreatívabb küldetések egy új irány kezdetét jelentik, és a jövőben ez valamennyire változni fog.

A másik, ami feltűnt, az a bugok. Nem elég, hogy vannak újak (minden játékban vannak), de kicsit frusztráló, amikor olyan bugok is fel-feltűnnek, amik már februárban, sőt decemberben is idegesítettek. Talán ezeket azért illett volna már kijavítani.

Lezárásként azt kell mondjam, hogy igen kellemesen csalódtam az Old Republicban. Habár a cikk vége egy kicsit keserédesen hathat, azonban fontos leszögeznem, hogy összességében igencsak jó irányba halad a játék. A visszatérésem első napját nagyon élveztem, és alig várom, hogy megint leülhessek elé, mert jó pár dolog van, amit fel kell fedeznem. A harc továbbra is kellemesen szórakoztató, a grafika is kellemes, és az emberek is kedvesek, segítőkészek. A kérdés már csak az: meddig tud jelenlegi állapotában lekötni, illetve miért nem lehetett így megcsinálni a kezdettől fogva?

 Kapcsolatom a Star Wars: The Old Republic-al azt kell mondjam, igencsak kettős. Egy részről imádom, oda vagyok érte. Oda voltam érte már az első infó-morzsák megjelenésekor, amikor gyakorlatilag még csak annyit lehetett tudni a játékról, hogy az Old Republic érában fog játszódni. Minden egyes megjelent trailert, interjút áhítattal figyeltem, és amikor megjelent a játék akkor hatalmas lendülettel és lelkesedéssel vetettem bele magam. Ekkor pedig elkezdődtek a bajok…

Az első napok, az első 1-2 hét még tökéletes volt: ha tehettem volna egész nap csak TOR-oztam volna, és még a különböző bugok sem érdekeltek annyira, amik valljuk be, erősen terhelik a játékot – ezek ugyanis kijavíthatóak, minden játékban megvannak, idővel jobb lesz. Azonban ahogy egyre tovább haladtam, kezdtek előjönni az olyan problémák, amik egyértelműen design-jellegűek, illetve a közösség bajai – ezek pedig már olyanok, amiket nem lehet egyik pillanatról a másikra megoldani, vagy legalábbis a Bioware oldaláról egyelőre nem nagyon látni erre törekvést.

Azt sem tudom igazából, hogy hol kezdjem – talán a legjobb lenne a közösséggel, mert ez a legnagyobb gamebreaker a véleményem szerint. A Republic oldal ugyanis kihaltabb, mint egy kisváros zombi-apokalipszis után. Míg a megjelenés idején még percek alatt lehetett bármire csapatot találni, és a general chat minden bolygón hemzsegett az emberektől, mára eljutottunk a síri csend időszakába. Míg Coruscanton minden egyes csoportos questre találni lehetett elegendő embert kb 2 perc alatt, addig a magasabb szintű bolygókon már semmire nem lehet – személy szerint Hoth-on egy darab csoportos küldetést sem sikerült megcsinálnom, mert bárhányszor kerestem rá embert, gyakorlatilag senki sem válaszolt… a general channelen pedig jó, ha félóránként egyszer valaki beírt valamit… az is többnyire csak valami vicc volt.

Még rosszabb a helyzet, ha a Flashpointokat nézem: egy-egy bolygón még elhiszi az ember, hogy kevés a csapat, na de az, hogy már Carrick station general chatje is hosszasan üres szokott lenni, és egy sima Flashpointra is hosszas keresgélés embert találni… azért az már tényleg bajt jelent. Itt jegyzem meg, hogy nem vagyok fent Hungarian chaten a játékban, talán ott jobban lehet csapatokat találni, nem tudom – de attól még a kihaltság ezen foka igenis aggasztó, mert pont az MMO jelleg vész így ki a játékból, amiért fizetünk.

Hogy mit lehet okolni ezért az egyensúly nélküliségért, nem tudom. Egyesek szerint unalmasak a Republic oldali történetszálak, mások szerint túlságosan egysíkúan jófiúk a köztársaságiak – meglehet. Személy szerint mindkettőben látok némi igazságot (a Trooper quest line pl az Act 2 vége után kimondottan unalmas egyelőre, és olyan érzése van az embernek, hogy csak helyfoglalóként van ott, a köztársasági oldal pedig tényleg sokszor csöpögősen idealista, bár ennek kontrasztjaként ott van Belsavis), de mivel az Imperial oldalt (egyelőre) nem próbáltam, így erről nem nyilatkozhatok véglegesen. Ami miatt még mindig nem szívesen váltanék birodalmi oldalra (bár egyre erősebben érik bennem), az az a tudat, hogy nem adhatom fel, talán valami miatt jobb lesz, és addig ki kell tartani – elvégre ha mindenki feladná, akkor az tényleg a köztársaság végét jelentené. :P

Persze ez a gond megoldódhat még, bár nem látom hogyan – ez tényleg a közösség kezében van. Azonban nagyon súlyos gondjai vannak a játéknak e nélkül is, olyanok, amiket 2012-ben egy AAA kategóriás MMO egyszerűen nem engedhet meg magának. Gondolok itt:

• A crafting rendszer alapvető elcseszettségére (vicces, amikor a maxra húzott armsmithemmel a legjobb legyártható fegyver mod is gyengébb, mint amit level 50 meglépése után szinte azonnal, pár napi quest megcsinálásával kiválthat az ember, ezen kívül pedig semmilyen bónuszt nem ad – és nem az armsmith az egyetlen ilyen skill).
• Arra, hogy kevesebb mint egy hónap alatt, nem kirívóan sok játékidővel lassan már az endgame résznél tartok (ami elnézve más MMOkat amikkel játszottam félelmetesen kevés).
• A bolygókban való elmélyedés lehetőségének hiányára (túl sok bolygó, túl gyors szintezés, így mire az ember megszeretne egy bolygót már mehet is a következőre). Ez pedig végeredményként ahhoz vezet, hogy az ember nem éli bele magát a világba, nem kötődik hozzá, akkor pedig mi értelme is van a hatalmas story-orientáltságnak?
• Az UI minimális szinten való testre szabásának teljes hiányára
• A combat log hiányára – e nélkül érdekes lehet komolyabb csoportos contenttel haladni.
• A legacy rendszerre – hogy lehet beépíteni egy rendszert, ahol gyűjtögeti az ember a szinteket úgy, hogy azokkal semmit sem ér, csak fancy, hogy már 5. Szintű. Akkor már inkább be se tették volna a következő patchig.
• Az FPS időnként drasztikus visszaesésére, és csúnya textúra-hibákra
• Idiótán, totálisan Amerika-központúan megalkotott szerver-karbantartási időpontok

Mindezek persze javíthatóak – a legacy rendszer bővíthető (sőt, elvileg márciusra már tervezik is), a combat log és az UI testre szabhatósága betehető (utóbbit is tervezik elvileg), a crafting rendszer is rewampolható (nem egy MMO megcsinálta már). Ettől még súlyos gondok, amiket igencsak ki kellene javítani – ez talán fontosabb lenne, mint +1 flashpoint hozzáadása a játékhoz.

Bármennyire is negatív hangvételű volt az előző sok sor, ettől még szeretem a játékot, és minden bizonnyal még jó darabig amikor csak tehetem, be fogok logolni, reménykedve a legjobban. Mert amikor eltalálják a hangulatot, akkor bizony nagyon eltalálják, és a játék olyankor igen erősen letehetetlen. A probléma, hogy az ilyen pillanatok a szintlépésekkel párhuzamosan egyre kevesebben vannak. 

Mint ahogy azt már leírtam a beköszönésben is, mostanában játékidőm jelentős részét nem más fedi le, mint a Minecraft, az utóbbi évek kétségtelenül legsikeresebb, és legnagyobb port kavaró indie-játéka. A játékkal való kapcsolatom viszonylag régre visszavezethető, még messze Alpha-stádiumban vettem meg, kb akkor, amikor az első hírek elkezdtek felröppenni a nagyobb oldalakon, hogy mennyire jó is ez a játék, és mindenki próbálja ki: én megtettem, és azt kell mondjam, hogy egyáltalán nem bántam meg.

Végigmentem az összes fázison, amin minden rendes Minecraft-rajongó átesik, ahogy az ebben a cikkben igen találóan ki van fejtve. Robbantott fel Creeper, bányásztam napokig, építettem kisebb-nagyobb dolgokat, egészen addig, amíg eljutottam az abszolút építő-fázisba.

Részben pedig ez is motivált abban, hogy újra blogolni kezdjek: annyi embertől láttam, hogy mindenfelé pakolták fel a képeket a saját építményeikről, hogy úgy gondoltam, ideje nekem is megosztani az enyéimet.

Alapvetően két fő szálon fut a Minecraftos építési-lázam: az egyik a survival mode-ban épített, hónapok alatt összerakott kis univerzum, mely a felhőkarcolóktól kezdve mini Morián át mindennel rendelkezik, mi szem-szájnak ingere – rengeteg benne a kísérleti jellegű építmény, melyeket kvázi kihívásként építettem fel, mindig új „kihívásokat” keresve. Terveim szerint ezzel az univerzummal kezdem majd a postolást, annak ellenére, hogy az újabb projectem miatt ez a világ már nem igazán bővül, és nagy valószínűséggel érdemben már nem is fog soha.

Ez a project pedig nem más, mint egy minél nagyobb területet lefedő, sci-fi filmek és könyvek ihlette város kiépítése benne mindennel, amit csak el tudok képzelni. Ami pedig ezt lehetővé teszi, az a Kreatív mód, amit az 1.8-as patchben tettek bele a játékba (bár neten már korábban is elérhető volt, de ott nem lehetett rendesen menteni), és ahol nem csak hogy szabadon lehet repkedni (ami nagyon megkönnyíti a magasban való építést, higgyétek el), de gyakorlatilag végtelen nyersanyagok állnak rendelkezésre, melyeket nem kell bányászgatni, előállítgatni, meg hasonlók. Persze ez kissé elvesz a játék alapvető romantikájából, csökken a sikerélmény valamivel, hiszen nincs benne az épületekben az a rengeteg munkaóra, amit csak a nyersanyagok előállításával eltölt az ember, azonban ezt jelentősen pótolja az a sikerélmény, ami egy-egy hatalmas épület felépítésével jár. Amint elkezdek postolni majd ti is meglátjátok, remélem, hogy nem csak nekem fog tetszeni.

Bevezetőnek egyelőre ennyi, a többit majd a Minecraft-postok során – biztos vagyok benne, hogy lesz visszaemlékezés is… Valamikor…

Hail to the king, baby! A Skyrim ugyanis jött, látott és győzött, méghozzá meggyőző fölénnyel. Lehet fanyalogni, hogy lebutított a korábbiakhoz képest, hogy kivettek bizonyos elemeket, amik miatt egyszerűbb lett a játék, de emellett továbbra is olyan hangulatot sikerült alkotni, ami ezeket egy pillanat alatt elfeledteti - legalábbis velem. 

Amin viszont tényleg nem változtattak, az a gigantikus és teljesen magával ragadó világ, ami már korábban is a névjegye volt az Elder Scrolls-nak. Skyrim szinte hihetetlenül masszív, és tele van élettel: annyi a teendő, hogy az ember feje felett igen hamar átcsapnak a hullámok, és hirtelen azt se tudja, hogy melyik küldetést csinálja először. Emellett pedig még mindig ott van a számtalan lehetőség, amivel az ember lépten-nyomon találkozik - dungeon-ök (amik eddigi tapasztalataim szerint zseniálisra sikerültek), crafting (ami értelmet ad annak is, hogy az ember csak egyszerűen elmenjen vadászni!), vagy akár csak az egyszerű turistáskodás: Skyrim ugyanis nem csak, hogy hatalmas, de lélegzetelállítóan szép is. Persze eddig még csak egy apró szegletét volt alkalmam bejárni a játéknak, de amit eddig láttam, az mindent felülmúlt, amit valaha RPG-ben láttam. Ténylegesen sűrűnek ható erdők, hóvihar, és apró részletek mindenfelé, amik még közepes grafikán is lenyűgözőek. Együtt pedig mindez olyan hangulattal bír, ami véglegesen berántja az embert (amihez persze köze van annak is, hogy mindig is oda voltam az ilyen északias jellegű világokhoz, WoWban is imádtam Northrendet).

Természetesen ez így mit sem érne, ha a játékmenet rossz lenne, azonban a Bethesda-nak ezt is sikerült fantasztikusan megalkotni. Bár a tutorial nem nagyon tanít meg a harcra, csak nagyon az alapokra (ezt talán lehetne említeni a negatívumok között), de nem nehéz az embernek magától rájönnie a dolgok menetére, és onnantól rettentő élvezetes az egész. Én személy szerint a megszokott egykezes kard + pajzs mellett maradtam, ami most sem hagyott cserben, bár vannak változások, amiket egyelőre még nagyon szoknom kell.

Ez pedig nem más, mint a mágia-használat - vége van ugyanis annak, ami az Oblivionban volt (spell kiválaszt, C-gomb lenyom, spell elhasznál), ugyanis most már kvázi fegyverként kell equipelni a spelleket, amennyiben használni akarjuk őket. Persze a dragonshoutokat enélkül is el lehet használni (gyakorlatilag az Oblivionban kapcsolatban előbb már leírt módszerrel), de más spelleket nem. Ez pedig engem egyelőre mindenfajta mágia-használattól eltántorított - bár idővel valószínű, hogy erre is ráérzek majd, majd kiderül. 

Ami viszont kellemes meglepetésként ért, az az íjak használhatósága: jelentősen több sebzést oszthat velük az ember, mint az Oblivionban, ami még számomra is (melee harcosként) nagyon hasznossá teszi őket a pulloláson kívül is.

Amellett azonban, hogy ódákat zengek a játékról, muszáj megemlítenem egy apróságot is, ami engem kimondottan zavart benne, ez pedig nem más, mint a vendor rendszer: nem az zavar, hogy nem lehet mindent minden vendornál eladni, félre ne értsetek, sőt: ez egy teljesen jó rendszer. Az zavar, hogy az egyes vendoroknak nagyon hamar elfogy a pénze - minden vendornak van ugyanis egy bizonyos pénzösszege, ami minden egyes vétel után csökken, egészen amíg 0-ra nem megy, amikor már nem lehet neki semmit eladni, és az ember ott áll egy fél dungeon-nyi loot-al a kezében, amivel nem tud mit kezdeni. Persze át lehet menni más vendorokhoz a világ más részein (ha egyszer az ember ismer ilyeneket), illetve az árusoknak is idővel visszatermelődik a pénze (ha jól olvastam akkor 48 óránként), de ez akkor is felesleges macera, ami nélkül igazán meg tudnék lenni. Persze ez nem veszi el a kedvem az egésztől, egyszerűen csak zavaró. :)

Azt hiszem, ténylegesen oldalakat lehetne teleírni a Skyrimról, és még akkor sem érnénk a végére, tekintve pedig, hogy ez most csak az első benyomásaim leírása akar lenni, lassan tényleg ideje lezárni: biztos vagyok benne, hogy lesz még post a játékról a jövőben, lesz ott hely bővebben kifejteni :)

Üdv újra itt! Igazán régen blogoltam már, az utolsó post ha jól nézem 2010 márciusában volt, ami akárhogyan nézzük is, nem kis idő. Hogy miért is hagytam abba? Belemagyarázhatnám, hogy alkotói válságba kerültem, vagy nem volt időm, vagy akármi mást. A válasz ennél sokkal prózaibb: egész egyszerűen elment a kedvem tőle, beleuntam, és igazából ötletem sem nagyon volt, hogy merre is akarom tovább vinni az egész blogot.

Nos, jelentem, ennek most vége, ugyanis újra itt vagyok, méghozzá rengeteg új és (legalább számomra) izgalmas ötlettel. Eltérve a korábbi „hagyománytól” innentől a blogot mindenféle random érdekesség helyett terveim szerint nagyrészt a videojátékoknak fogom szentelni, vagy legalábbis az én játékélményeimnek, amik nagyrészt kimerülnek jelen pillanatban a Battlefield 3, Elder Scrolls V: Skyrim és Minecraft trióban, illetve amint megjelenik a Star Wars: The Old Republicban (büszke előrendelő jelen!). Ezek mellé persze szinte biztos, hogy csatlakozni fognak még egyéb játékok is, ez majd menet közben kiderül.

Mikor utoljára blogoltam még bőszen a Lord of the Rings Online töltötte (figyelem! múltidő!) ki játékidőm többségét – mindez meglátszik a blog kinézetén is, ami (mivel azóta a LotRO-t otthagytam), egészen biztos hogy változni fog… hogy mikor, azt egyelőre nem tudom megmondani, valamikor amikor az időm engedi. Azt sem tudom még, hogy mi lesz pontosan az új theme, de az idővel majd kiderül: addig is marad ez a kinézet.

Nem is húznám most tovább a szót, hiszen ennek a postnak a lényege még csak az újbóli beköszönés. A részletek majd úgyis menet közben kialakulnak…

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Witcher. 2007 egyik legjobb játéka lett, számtalan díjat besöpört eme alkotás, mely Andrzej Sapkowski remekbe szabott műveinek világában játszódott.... Hamarosan pedig érkezik a folytatás. Örülünk, Vincent?

Erre azt hiszem nincs jobb szó: zseniális.

És semmi sem állíthatja meg, ami nem elit. Foglalhatnám össze röviden az eddigi tapasztalataimat a Wrath of the Lich Kinggel kapcsolatban.

Ahogy azt már korábban is megjósoltam, tényleg sok mindent újra kellett tanulnom a WoW-al kapcsolatban. Hotkeyek máshol vannak, statok, skillek máshogy aktiválódnak, mint ahogy azt 2 év LOTRO alatt megszoktam. Azonban arra is rá kellett döbbennem, hogy a WoW annak ellenére hogy tényleg sokat változott, még mindig olyan, mint a biciklizés: nem lehet elfelejteni.

Az imént említett változások közül számomra az egyik leginkább üdvözölt a dual spec volt. Aki nem ismerné, mi ez, annak röviden csak annyi, hogy az ember egyszerre 2 talent-kiosztáson is lehet, a kettő közül az egyiket kiválasztva. Természetesen ezek között bármikor változtatni lehet, így okosan meg lett oldva az, amiért a tankok és a healerek régen annyit sírtak: tank/healer talenttel nem lehet farmolni, PvPzni, etc.

Egy szó mint száz, ez a változás nagyon tetszett, bár azért elég borsos árat kell érte fizetni: 1000g-vel rövidíti meg a pénztárcánkat.

A másik, ami nagyon megtetszett, az az achievement rendszer volt. Érdekes nyúlása lett a LOTRO deed-rendszerének, nagyban továbbfejlesztve azt. Értem ez alatt, hogy végre nem arról szól a 80%-a, hogy "ölj meg 5000 goblint" és hasonlók, hanem tényleg érdekesre sikerült a nagy részük, nem is beszélve a raid-achikról, amiket szintén jó ötletnek tartok. A rendszer pedig garantálja, hogy mindig legyen valami, amiért lehet küzdeni.

Persze nem csak jó benyomások értek ez alatt a 4 szint alatt, amennyit idáig fejlődtem (bizony, Colmath már 74-es!). Gondolok itt a random gankelő hordásokra, akik egyáltalán nem hiányoztak a LOTROban, valamint a rengeteg gold-árusra, akik szintén viszonylag távol maradnak a LOTROtól.

Ami fura volt, de nem mondanám negatívnak, az a pénzek mennyisége. Miután ugyebár a LOTROban máshogy van számolva a pénz (1 gold 1000 silver, nem pedig 100), így drasztikusan kisebbek az árak, mint a WoWban. Belépve tehát Azerothba kissé fejbecsaptak az összegek, és még mostanáig sem sikerült teljesen megszoknom, hogy még egy szürke kardot is 3-4 g-ért adok el vendornak....

Ennek ellenére kimondottan tetszik amit eddig a Wrath of the Lich Kingből láttam, és kiváncsian várom a további élményeket.

Bizony, ma én is beszereztem a WoW legújabb kiegészítőjét, így Colmath is lassan felfedezi Northrend fagyos vidékeit. Persze ez közel sem jelenti azt, hogy otthagyom a LOTRO-t, hiszen az továbbra is prioritást fog élvezni, de ettől függetlenül kiváncsi vagyok, mi is változott a WoW-ban abban a két évben, amióta otthagytam Középfölde kedvéért.

Abban biztos vagyok, hogy nagyon sok. Valószínűleg sok mindent teljesen újra kell tanulnom majd, többek között a karakterem megfelelő használatát, de ennek ellenére kiváncsi vagyok nagyon. Terveim szerint majd itt a blogon ezt ti is valamennyire figyelemmel kísérhetitek, ahogy rendszeresen jelentést fogok tenni azokról az érdekes/furcsa dolgokról, amik történnek velem a messzi északon.

Egy szó mint száz: fegyvert a kézbe, és harcra felkészülni!

A Gamestar Online közölte le a hírt, ami akár az év híre is lehet minden olyan SW-rajongónak, aki csak PC-vel rendelkezik, így kimaradt a Star Wars: Force Unleashed-ből. Ugyanis az Ultimate Sith címet viselő DLC-vel egyidőben a bővített verziót még az ősz folyamán kiadják a PC-re is, így végre mi is megismerhetjük a fénykard-hajítás csodáit. Háromszoros hurrá a Lucasartsnak!

Nem is olyan rég egy érdekes kritikát olvastam az interneten (pontosabban az index.hu-n) a The Sims 3-ról, mely kimondottan éles hangnemet ütött meg a játékkal kapcsolatban. A szerző szerint a játék egy örök ciklust alkot, melyben a mindenki által utált, és halálra unt folyamatokat élheti újra a játékos (a vulgáris kifejezésekért elnézést kérek): „felkelsz, eszel, szarsz, munkába mész, hazamész, eszel, szarsz, lefekszel aludni”.
Amikor ezeket a sorokat olvastam, még nem értettem egyet az íróval, hiszen kipróbáltam a játékot, és az első benyomások alapján azért több van benne, mint a fentebb említettek. De ahogy egyre jobban belemerültem a játékba, drasztikusan megváltozott a véleményem. Részleteseben a "tovább" mögött!

Talán az egyik legjobb dolog a LOTRO grafikájában, ahogy a készítők megcsinálták a tájakat, a helyszíneket, melyek tényleg magukkal tudják ragadni az embert. Moriában pedig ezt csak tetézték a sok folyosóval, sötét sarokkal, hatalmas mélységekkel. Mindez pedig az olyan embernek, mint én, aki szeret fotózni nagyon jó lehetőséget ad arra, hogy kimutassa a foga fehérjét, és akár még művészi képeket is készítsen (legalábbis szerintem művészi :P). Példaként álljon itt egy tegnapi kép, mely Moria egy különösen sötét és elhagyatott folyosóján játszódik:

Sok van, mi csodálatos, de a Französische Landschaftsehenswürtigkeit-nál nincs szebb, tartja a régi mondás. Ennek jegyében következzen most egy kép, amitől mindenkinek könny szökik majd a szemébe, aki szereti a klasszikus RPG-ket, a költészetet, vagy a kettő már-már groteszk keresztezését.

 A linkért köszönet Kelt-nek!

Ha valamiben, akkor Star Wars játékokban igencsak bővelkedik a gamer-történelem, közte olyanok is megtalálhatók, amik történelmet írtak. Ilyen volt a Star Wars: Galaxies is, mely forradalmasította az MMO-kat, és aminek most a nyomdokaiba a Star Wars: The Old Republic próbál lépni. A játékot nem kissebb brigád hegeszti, mint a Bioware, akik anno az SW: KOTOR-t is készítették. Ennek megfelelően a rajongók hatalmas tömegei várják türelmetlenül a game-t, így valószínűleg előre borítékolható a hatalmas siker.

Erre persze a fejlesztők is reagálnak, és rendszeresen tesznek ki gameplay devdiary-ket, és egyéb videokat a netre (akit érdekel az fáradjon erre). Amit azonban az E3-on bemutattak, attól még a szkeptikusoknak is leesett az álla. 

Nincs is annál coolabb ugyebár, mint ha az embernek mobil rakétaindító állomás, vagy harckocsi-lövegtorony van a kertjében. Persze ez igaziban nem lenne valami olcsó dolog, így az oroszok megalkották a költségkímélő (CCCP Gazdaságos) megoldást mindenfegyvermániásnak, aki túl sok szabad hellyel rendelkezik a kertjében (képre kattintva még több képet találtok!).

Rengeteg Half Life fan video kering a neten, van amelyik jobb, és van amelyik rosszabb. A most következő darab egyérteműen az előbbi kategóriába tartozik remekbe szabott zenéjével és hangeffektjeivel, érdekes POV megjelenítésével, és furcsa történetével, melyek együtt egy olyan nyomasztó atmoszférát teremtenek, mely már-már tényleg a Half Life világának szintjére ér. Gratula a készítőknek!  

Rengeteg fél zombit láttunk már, akiknek általában van egy közös vonásuk: csúnyák, agyat esznek, és furcsa hangokat adnak ki. Legtöbbször ezeket irtás közben láthatjuk, ám a most következő video bebizonyítja, hogy egyéb felhasználási területeik is vannak. Ilyen pl az irodista zombi!

Rengeteg vicces remix létezik az interneten, azonban néhány ezek közül egyértelműen kiemelkedik. Vegyük például az alább látható videot, melyen a Dallas és a Star Wars közötti kapcsolatra deríthetünk fényt.

Az internet tele van flash játékokkal... vannak köztük jobbak és rosszabbak. Az alább található darab szerencsére az előbbi kategóriába tartozik, és segítségével kitanulhatjuk a részegen hazamenés minden csínját-bínját! Kis gyakorlás után az ember már elég profi lesz, így gondolom az én 61 méteres rekordom sem fog sokáig tartani :)

Sokan sokféleképp feldolgozták már a Star Wars híres-neves birodalmi indulóját, de azt hiszem ez mindent felülmúl...

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy franchise, melynek a neve Call of Duty volt. Az Infinity Ward akkorát durrantott vele, hogy az egész játékipar beleremegett. A második rész talán még ennél is nagyobbat dobbantott, és megreformálta az FPS-ek világát. És aztán jött a Treyarch.

A Treyarch volt az a gárda, akik megcsinálták a CoD3-mat, mely mindenki megdöbbenésére csak konzolokon jelent meg. Sokan dühöngtek emiatt, de akik játszottak vele, azok közül nagyon sokan állították, hogy jobb is hogy nem jelent meg PC-re, mert hatalmas csalódás volt.

Persze az IW ismét feltámasztotta a CoD-franchiset, és a CoD: Modern Warfare ismét egy hatalmas előrelépést jelentett, rengeteg díjat besöpört, méghozzá igen megérdemelten. A Call of Duty név ismét fényesen ragyogott...

Amíg ismét meg nem jelent a Treyarch, és el nem készítették a Call of Duty: World at Wart. A helyszín ismét a 2. világháború. A fejlesztők pedig igéretükhöz híven tanultak a hibáikból: csakhogy rossz emberektől...

Ugyanis a játék rengeteg olyan hibát elkövetett, melyek a Medal of Honor Airborne-t elrontották. A hasonlóság szinte fájdalmasan szembetűnő.

#1: Rövidség: a CoD játékok sosem voltak híresek a hosszukról, de valahogy a World at War mindegyiket alulmúlja. A missziók száma kevés, és szó szerint egy este alatt végigvihető a játék.

#2: Idegesítő akadályok: persze ezt a rövidséget megpróbálták valamivel kompenzálni, és arra jutottak, hogy miért is ne tegyenek bele a játékba fölöslegesen megnehezített pontokat. Nincs sok belőlük, de ezek kimondottan idegesítenek, ráadásul pont a játék elején - gondolok itt pl az égő épületben menekülésre...

#3: végtelenített ellenségek: ez volt a MOHA egyik legidegesítőbb tulajdonsága, és itt visszatér! Nem egy, nem kettő helyen megfigyelhető, hogy az ellenségek egy félreeső gödörben/folyosón folyamatosan spawnolnak, egészen addig, amíg egy bizonyos pontot el nem érsz, mely után már nem jön több. Berlin ostrománál az introban 45000 védőt emlegetnek: de miért nekem kell elintézni az összeset???

#4: Buta MI: ezzel el is érünk az egyik legfurább dologhoz, mely a baráti MI, melyről nincs sok jó amit el lehetne mondani, sőt. A társak rendszeresen útban vannak, kitolnak fedezék mögül, és gyakorlatilag nem sok ellenséget lőnek le, bár kétségtelenül többet, mint a MOHA esetében. Ennek ellenére is a munka túl nagy része marad ránk, a társak pedig inkább csak esetleges golyófogónak és ammo-csomagnak jók...

#5: Mindenki engem lő: mivel én lövöm le az ellenség többségét, így ez valahol logikusnak tűnik, viszont nagyon röhelyes néhol. Főleg, amikor a puszta közepén áll kint a fél orosz hadsereg, de nemhogy őket lőnék, hanem engem, aki 10cm-re kilátszom a fal mögül. Ez sem fordul elő annyiszor mint a MOHA esetében, de épp elégszer ahhoz, hogy frusztráló legyen.

Persze annak ellenére, hogy ennyi rossz tulajdonságot felsoroltam a játék még nem rossz annyira, hogy ne lenne érdemes kipróbálni. A grafika gyönyörű, az effektek kimondottan a helyükön vannak. Érdekes újítás, hogy a robbanások leszakítanak végtagokat, bár ez is szinte egy kicsit komikus vérfröccsenés közepette megy végbe, mely valamelyest ront az összképen, és nagyon illúzióromboló tud lenni. Azonban az újításért mindenesetre piros pont a készítőnek, hiszen ha tetszik ha nem: ez is része a háború realitásának.

Ha már háborús realitásnál tartunk: a játék jól visszaaddja a háború borzalmait, legtöbbször a szükséges vér mennyisége is el van találva, és a pörgősség tényleg egy háborús film érzetét adja. Ennek ellenére is azt kell mondjam hogy a játék el lett rontva: egyszeri végigvitelre nagyon király, és mindenkinek ajánlom. De hosszútávon....... na ott már problémák vannak. A multirészt nem próbáltam, de azt hiszem sokat el mond róla, hogy még mindig inkább a CoD4 multija tarol, nem pedig a CoD:WaW.

Amit még a végén megemlítenék az a tűz megjelenése: van a játékban lángszóró, molotov-koktél, és rengeteg tűz, melyet jól kihasznál a játék, talán jobban, mint a Far Cry 2. Azonban még ez sem tudja megmenteni a játékot a csalódástól. Az üzenet tehát világos: "Treyarch: hagyjátok a CoDot az Infinity Wardnak! Ők értenek jobban hozzá!"

Mindig is a kedvenceim közé tartoztak Weird al Yankovic munkái, és így kimondottan örültem, amikor megtaláltam párat a vimeon, méghozzá elég jó minőségben. A következő videok klasszikusak, de ennek ellenére zseniálisak. Az egyik a Hardware Store igencsak jól sikerült WoWos feldolgozása, a másik pedig az utolérhetetlen, kihagyhatatlan, felülmúlhatatlan...... White & Nerdy!

Hardware Store from Warcrafteando on Vimeo.
White & Nerdy from waymoby on Vimeo.

Kisgyerekként a legtöbben a repülésről álmodtunk. Ennek persze akkoriban az egyetlen igazi megtestesülése a papírrepülők hajtogatása volt. Hosszú ovodai/iskolai beszélgetések témája volt a legjobban repülő masinák megalkotása, és az egymással való versengés: kinek ment messzebb? Az alábbi videoban olyan választ kapunk, mely azt hiszem mindenkinek a legdicsőségesebb eredményét is felülmúlja...

Flying from Sam Fuller on Vimeo.

Érdekes figyelni, hogy a világ hogyan változik az internet hatására, melynek rengeteg jele van. Eddig ezek többsége még inkább kult-jellegű volt, mára azonban már a politika is megjelenik, akár még az MMO-kban is. Erre egy érdekes példa az a tüntetés, mely (ahogy rengeteg helyen a világon) a Gázai övezet izraeli bombázása ellen folyt. Fő érdekessége azonban, hogy mindez a Second Life keretein belül történt. Bővebb tudósításért erre!

A jövő szele? Majd meglátjuk.

A linkért köszönet a boingboing-nak!

Sokan emlegetik, hogy a világon mennyire sok repülő repked nap mint nap. Azonban a következő video láttán még nekik is le fog esni az álluk: egy lelkes csapat a Flightstats oldalt felhasználva egy darab mozgóképen ábrázolta egy nap teljes légiforgalmát, méghozzá az egész világról.

Persze valószínű, hogy még ennél is több repülés van naponta a világon, de a kép akkoris lenyűgöző.