Ha sci-fit emlegetnek, akkor a legtöbb embernek a Star Wars, a Star Trek, esetleg a Stargate vagy a Dűne univerzuma jut eszébe. Tény és való, ezek a világok már annyira beleivódtak a köztudatba, hogy nehéz melléjük felnőni. Ugyanígy játékoknál is általában ezek a nevek dominálják a piacot, új sci-fi univerzumok ritkán jelennek meg. A Mass Effect azonban épp ezzel próbálkozik, és meg kell mondjam nem éppen sikertelenül. Ha pedig még a masszív univerzum mellé odavesszük a gyönyörű grafikát, az élvezetes és addiktív játékmenetet, valamint a jól eltalált párbeszédeket, akkor bizton állíthatom, hogy az év egyik legjob játékát kapjuk. Részletekért kattints a továbbra!

Ahogy az a jó játékoknál szokásos, az ember szinte azt sem tudja , hol kezdje elemzését. A Mass Effectre ez hatványozottan is igaz, hiszen a játék olyannyira szerteágazó, hogy eleinte az egyszeri játékos csak kapkodja a fejét az érdekességek után. Azt hiszem legjobb lesz, ha az univerzummal, valamint a storyval kezdem, mely kiemelkedő pontja a játéknak, bár közel sem klisémentes.
2183-at írunk, amikor is az emberiség már vagy 100 éve a világűrt rója, és sorra létesülnek a kolóniák távoli bolygókon. Mindez furcsa módon az 50000 éve kihalt prothean fajnak köszönhető, akiknek romjait tudósok a Marson megtalálták, és elemzésük során az emberiség csodálatos új technológiákra tett szert. A végtelen űr felfedezése közben azonban rá kellett jönnünk, hogy az ember közel sem az egyetlen faj a Tejútrendszeren: a végtelennek tűnő csillagrendszereket sok-sok egyéb faj népesíti be, melyek némelyike barátságos, mások viszont kimondottan utálják a betolakodóknak tartott embereket. Az egész összevisszaságot egy galaktikus tanács tartja össze, valamint a spectre-k, akik tulajdonképpen a Mass Effect jedi-lovagjai. Eddig persze a történet szép és jó, ám megjelenik egy új veszély, ami ellen a galaxis népeinek össze kell fogniuk, ha el akarják kerülni a kipusztulást. A konfliktusból pedig végképp nem maradhat ki az emberiség, melynek egész jövőjét ez határozhatja meg. Lesz itt hát moralitás, dráma, miegymás, valamint rengeteg pusztítás és vér.
A történet tehát igencsak fordulatos, és bővelkedik akcióban, bár meg kell mondanom csöppet sem klisémentes. Rengeteg esetben fedez fel az ember olyan mozzanatokat, melyeket „mintha valahol már láttam volna”. Ezek azonban jól beleilleszkednek a storyba, mely olyannyira pörög, hogy az ember szinte el is felejtkezik a külvilágról.
Ezzel át is térnék a játékmenetre, melynek additivitása már-már Civilisation-i magasságokba emelkedik. Azonban míg ott a „csak még egy kört!” dominál, itt a „csak még egy bolygót!” lesz a jellemző.
Főszereplőnk nem más, mint John Shepard, egy igazi marine, a flotta hőse. Ezen minőségében a Normandy nevű csillaghajón szolgál, amikor is egy rosszul sikerült misszió során az események sűrűjébe csöppen. Itt vesszük át mi az irányítást.
Saját karakterünk irányítása félig RPG, félig pedig TPS: céloznunk kell, de a célkereszt csak egy karika, amin belül a módosítóink és a fegyverünk adatai határozzák meg, eltaláljuk-e a célt. Ellenségek sikeres elpusztításáért, valamint küldetések végrehajtásáért XP-t kapunk, valamint szinteket lépünk, amikor különböző értékeinket növelhetjük. Mindezt a fejlesztőknek sikerült egyszerűen és nagyszerűen megoldaniuk, így az egyszeri játékos igen hamar bele tud tanulni.
A küldetésekre mindemellett egyszerre 2 csapattárs is elkísér minket, akiknek alapvető parancsokat is kiadhatunk, valamint  a felszerelésüket is módosíthatjuk.
Persze a Mass Effect nem csak harcból áll, a csaták végeztével kereskedünk, ládákat nyitogatunk, valamint a világban elhelyezkedő számtalan NPC-vel is beszélgetünk. A társalgás egyébként kimondottan jól lett megoldva, rég láttam már ennyire jól összeilleszkedő párbeszédeket, mint itt. A beszélgetés és a kereskedés mellett pedig ott egy nagyszerű funkció: a bolygók felfedezése. A Normandy parancsnokává való kinevezésünk után oda irányítjuk a hajónkat a rengeteg csillagrendszer között, ahova csak akarjuk. A csillagrendszereken belül pedig számtalan bolygó várja, hogy felfedezzük, esetenként (főleg misszióknál) leszálljunk rá. Bolygók felfedezésekor értékes nyersanyagokra, valamint különleges artifactekre tehetünk szert, melyekért jó kis summát be lehet zsebelni, valamint kellemes mennyiségű XP is jár a felfedezőknek.

A bolygókra való leszálláskor segítségünkre van Mako, ami nem más, mint egy 6 kerekű, szinte bármin átmenni képes jármű. Bár irányítását eleinte szokni kell, az ember hamar annyira belejön, hogy szinte ki sem akar majd szállni ebből a fantasztikus gépezetből. Persze akkor sem kell pánikba esni, ha ránk lőnek: Mako fel van szerelve géppuskával, valamint egy nagy kaliberű ágyúval, mellyel könnyedén ripityává lőhetünk bármit, ami csak az utunkba kerül. Mako tehát az egyik leghűségesebb társunkká válik, és igazán élvezetessé teszi a bolygók felfedezését. Jól látható tehát: nem fogunk unatkozni.
Sokan azonban még így is a játék „szemére vetik”, hogy a felfedezés túlságosan repetitív, és ebben van némi igazságuk: alig kb 3-4 fajta bázissal találkozunk a bolygókon, és az ismétlődés egy idő után már túlságosan is feltűnő. Sokszor a legnagyobb eltérés két, a galaxis teljesen különböző végén lévő állomás között csak a bázisok belsejében levő dobozok elrendezésében mutatkozik meg. Reméljük, hogy a folytatásban ezt jobban megcsinálják majd a készítők.
Amin viszont biztosan nem kell sokat változtatni, az a grafika. A belső terek, valamint a karakterek is szépen ki vannak dolgozva, és a mozgások is jól sikerültek, sőt: a motion blur néhol már-már filmszerűvé varázsolja a helyzeteket. A külső terek (bolygók felszíne) sokszor kicsit egyhangúak és sterilek, bár ezt az élővilág hiányával ügyesen megmagyarázzák a késztők (ennek ellenére bőven lenne mit fejleszteni rajta). Emellett a hangok is a helyükön vannak, így nyugodtan megállapíható, hogy a Mass Effect megjelenítésével nincs probléma.
Ha összegezni akarnám a játékot, akkor nehéz dolgom lenne. Egyrészről ott van a fantasztikusan egyszerű és addiktív játékmenet, a szép grafika, és az élettel teli univerzum (ahol még mindig minden alien angolul beszél :P). Emellett azonban megvannak a hibák: a sok klisé, a repetitív bolygók és állomások, melyek kissé lejjebb húzzák a játékot. Ennek ellenére kijelenthetem, hogy az év egyik legjobb játékával állunk szemben, a műfajban pedig azt hiszem hogy a KOTOR 2 óta nem született ilyen jó RPG, mely hibái ellenére is szerethető. Bátran ajánlom hát mindenkinek, csak egy dologra hívom fel annak a figyelmét, aki belevág: élelemet és innivalót mindenképp készítsen be a gép mellé, mert pár napig tuti nem szabadul.