Hail to the king, baby! A Skyrim ugyanis jött, látott és győzött, méghozzá meggyőző fölénnyel. Lehet fanyalogni, hogy lebutított a korábbiakhoz képest, hogy kivettek bizonyos elemeket, amik miatt egyszerűbb lett a játék, de emellett továbbra is olyan hangulatot sikerült alkotni, ami ezeket egy pillanat alatt elfeledteti - legalábbis velem.
Amin viszont tényleg nem változtattak, az a gigantikus és teljesen magával ragadó világ, ami már korábban is a névjegye volt az Elder Scrolls-nak. Skyrim szinte hihetetlenül masszív, és tele van élettel: annyi a teendő, hogy az ember feje felett igen hamar átcsapnak a hullámok, és hirtelen azt se tudja, hogy melyik küldetést csinálja először. Emellett pedig még mindig ott van a számtalan lehetőség, amivel az ember lépten-nyomon találkozik - dungeon-ök (amik eddigi tapasztalataim szerint zseniálisra sikerültek), crafting (ami értelmet ad annak is, hogy az ember csak egyszerűen elmenjen vadászni!), vagy akár csak az egyszerű turistáskodás: Skyrim ugyanis nem csak, hogy hatalmas, de lélegzetelállítóan szép is. Persze eddig még csak egy apró szegletét volt alkalmam bejárni a játéknak, de amit eddig láttam, az mindent felülmúlt, amit valaha RPG-ben láttam. Ténylegesen sűrűnek ható erdők, hóvihar, és apró részletek mindenfelé, amik még közepes grafikán is lenyűgözőek. Együtt pedig mindez olyan hangulattal bír, ami véglegesen berántja az embert (amihez persze köze van annak is, hogy mindig is oda voltam az ilyen északias jellegű világokhoz, WoWban is imádtam Northrendet).
Természetesen ez így mit sem érne, ha a játékmenet rossz lenne, azonban a Bethesda-nak ezt is sikerült fantasztikusan megalkotni. Bár a tutorial nem nagyon tanít meg a harcra, csak nagyon az alapokra (ezt talán lehetne említeni a negatívumok között), de nem nehéz az embernek magától rájönnie a dolgok menetére, és onnantól rettentő élvezetes az egész. Én személy szerint a megszokott egykezes kard + pajzs mellett maradtam, ami most sem hagyott cserben, bár vannak változások, amiket egyelőre még nagyon szoknom kell.
Ez pedig nem más, mint a mágia-használat - vége van ugyanis annak, ami az Oblivionban volt (spell kiválaszt, C-gomb lenyom, spell elhasznál), ugyanis most már kvázi fegyverként kell equipelni a spelleket, amennyiben használni akarjuk őket. Persze a dragonshoutokat enélkül is el lehet használni (gyakorlatilag az Oblivionban kapcsolatban előbb már leírt módszerrel), de más spelleket nem. Ez pedig engem egyelőre mindenfajta mágia-használattól eltántorított - bár idővel valószínű, hogy erre is ráérzek majd, majd kiderül.
Ami viszont kellemes meglepetésként ért, az az íjak használhatósága: jelentősen több sebzést oszthat velük az ember, mint az Oblivionban, ami még számomra is (melee harcosként) nagyon hasznossá teszi őket a pulloláson kívül is.
Amellett azonban, hogy ódákat zengek a játékról, muszáj megemlítenem egy apróságot is, ami engem kimondottan zavart benne, ez pedig nem más, mint a vendor rendszer: nem az zavar, hogy nem lehet mindent minden vendornál eladni, félre ne értsetek, sőt: ez egy teljesen jó rendszer. Az zavar, hogy az egyes vendoroknak nagyon hamar elfogy a pénze - minden vendornak van ugyanis egy bizonyos pénzösszege, ami minden egyes vétel után csökken, egészen amíg 0-ra nem megy, amikor már nem lehet neki semmit eladni, és az ember ott áll egy fél dungeon-nyi loot-al a kezében, amivel nem tud mit kezdeni. Persze át lehet menni más vendorokhoz a világ más részein (ha egyszer az ember ismer ilyeneket), illetve az árusoknak is idővel visszatermelődik a pénze (ha jól olvastam akkor 48 óránként), de ez akkor is felesleges macera, ami nélkül igazán meg tudnék lenni. Persze ez nem veszi el a kedvem az egésztől, egyszerűen csak zavaró. :)
Azt hiszem, ténylegesen oldalakat lehetne teleírni a Skyrimról, és még akkor sem érnénk a végére, tekintve pedig, hogy ez most csak az első benyomásaim leírása akar lenni, lassan tényleg ideje lezárni: biztos vagyok benne, hogy lesz még post a játékról a jövőben, lesz ott hely bővebben kifejteni :)
