Nem is olyan rég egy érdekes kritikát olvastam az interneten (pontosabban az index.hu-n) a The Sims 3-ról, mely kimondottan éles hangnemet ütött meg a játékkal kapcsolatban. A szerző szerint a játék egy örök ciklust alkot, melyben a mindenki által utált, és halálra unt folyamatokat élheti újra a játékos (a vulgáris kifejezésekért elnézést kérek): „felkelsz, eszel, szarsz, munkába mész, hazamész, eszel, szarsz, lefekszel aludni”.
Amikor ezeket a sorokat olvastam, még nem értettem egyet az íróval, hiszen kipróbáltam a játékot, és az első benyomások alapján azért több van benne, mint a fentebb említettek. De ahogy egyre jobban belemerültem a játékba, drasztikusan megváltozott a véleményem. Részleteseben a "tovább" mögött!
Először is, maga a ciklus, mely lényegében a magját alkotja a játéknak, megspékelve még jó pár dologgal. Azonban az ember játékban töltött idejének nagy részét tényleg az teszi ki, hogy kedvencét figyeli, miközben az főz/dolgozik/alszik/szarik. Persze az igazságosság kedvéért megemlítendő, hogy létezik egy skill-rendszer, nameg a Simeknek vannak speciális kívánságai is, de ezek nagyrészt csak azért vannak, hogy az adott ciklus mellett vezessék egy kicsit az embert a játék célja felé is.
Ezen a ponton pedig elgondolkodik az ember, mi is a játék célja? Elvégre élet-szimulációnak semmiképp sem nevezném, hiszen akkor sokkal pontosabbnak kéne lennie, és nem lenne pl elég mosolygósan bemenni az irodába ahhoz, hogy az embert Corporate CEO-vá léptessék elő.
Önmagában a játéknak soha nincs vége. Elindítasz egy családot, fejlesztgeted, veszel nekik nagyobb házat, majd meghalnak, és (jó esetben) a gyerekeik újra kezdik elölről ezt a ciklust, amíg világ a világ. Nincs tehát konklúzió, nincs végeredmény, nincs semmi, ami azt mondaná egy ponton: „Igen Ödönke, ügyes voltál, puszi a homlokodra”, majd stáblista.
Ezen a konklúzión tehát túltettük magunkat, azonban a kérdés továbbra is fennmarad: miért érdemes játszani tehát a The Sims 3-mat? Egyértelműnek tűnik, hogy a játék folyamatáért, azért, amit benne meg lehet élni. Azonban itt ismét visszakanyarodunk ahhoz, amit már megemlítettem az elején: az unalmas ciklushoz, amitől a legtöbb ember legszívesebben menekülne. Az ezt kiegészítő skillrendszer és kívánságok pedig szintén elég furán hatnak: minek nekem magasabb skill, amikor az emberem attól függetlenül meghal, és semmi nem marad meg azokból a skillekből, vagy kívánságokból, amikért oly sok órán át bámultam a karaktert, amint egy távcsőn át nézi az eget, vagy ül a kanapén és olvas. A legtöbb játékban a megszerzett skillek fontosak, hogy később, amikor már nehezebb ellenfelekkel kell megküzdeni, akkor több esélyünk legyen ellenük (lásd: cuccgyűjtés a WoW-ban, deed-farmolás a LotRO-ban). A Simsben azonban egy pár skillen kívül, melyek kellenek a munkahelyi előmenetelhez a többire semmi szükség, és az ember inkább csak kényszerből csinálja őket, amikor már végképp unalomba merül: elvégre a gyengécskén megcsinált kajától is ugyanannyira jól lakik a karakter, mint a mesteri fogástól. Maximum egy kicsit jobb hangulatban lesz tőle, amit azonban egy két másodperces fogmosással is ugyanúgy el lehet érni.
Nem jobb a kép akkor sem, ha a játék sokat hirdetett szociális aspektusát vesszük górcső alá. Elvégre kicsit furának tűnik, amikor az ember órákon át lesi, ahogy karaktere egy másik hasonló játékbeli karakterrel felpörgetett hutt nyelven diskurál, miközben feje fölött a gondolatuborékokban egy focilabda, majd a Fehér Ház képe jelenik meg. Ahogy annak sem, hogy ezáltal minnél több barátot szerezzen az ember, hiszen a játék során ez sem vezet sehova, szintén csak lóg a levegőben. Arról már nem is beszélve, hogy ha valaki annyira odavan azért, hogy a játékban „barátokat” szerezzen (akik ráadásul még csak nem is valódi online emberek, hanem AI irányította robotok), akkor ilyen erővel, és ennyi energiával kimehetne a valós világba, és szerezhetne igazi barátokat is. Olyanokat, akik nem felpörgetett hutt nyelven beszélnek.
Egyes helyeken olyat is olvastam, hogy ebben a játékban az ember kiélheti kreativitását, és alkothat valamit. Elnézve azonban a játék által nyújtott, határtalannak közel sem nevezhető lehetőségeket, aki igazán kreatívkodni akar, az sokkal jobban jár, ha egy lakberendező, vagy egy kertépítő programot próbál ki. Mert olyanok is vannak.
Egy külföldi elemző írásában a Sims 3-mat elemezvén kiemelte: ez a játék nem azoknak való, akik egy játéktól kihívást, eredményeket, és tiszta lezárást várnak el: ahogy ez az én elemzésemből is kiderült, ezek teljesen hiányoznak ebből a produktumból. Szerinte a játék lényege, hogy az ember kedvére elmeséljen egy sztorit, végigvezetve rajta a karakterét. Azonban jobban belegondolva, erre ott vannak az RPG-k, azok mindenféle formájával: papír-alapú, fórumos, stb. A Sims esetében mindennek csak a nagyon lebutított változatát találjuk meg, ahol a játék szinte elmeséli helyettünk a történetet, hiszen a játék nagy része arról szól, hogy megpróbáljuk kis kedvencünk kívánságait teljesíteni azáltal, hogy elvezetjük a WC-re, vagy megmondjuk neki, hogy menjen munkába. Amennyiben pedig a játék meséli el helyettünk a történetet, akkor már sokkal inkább érdemesebb leülni és elolvasni egy jó könyvet, vagy megnézni egy filmet. Kevesebb lesz az unalom, és talán még tanulunk is belőle valamit.
