Mint ahogy azt már leírtam a beköszönésben is, mostanában játékidőm jelentős részét nem más fedi le, mint a Minecraft, az utóbbi évek kétségtelenül legsikeresebb, és legnagyobb port kavaró indie-játéka. A játékkal való kapcsolatom viszonylag régre visszavezethető, még messze Alpha-stádiumban vettem meg, kb akkor, amikor az első hírek elkezdtek felröppenni a nagyobb oldalakon, hogy mennyire jó is ez a játék, és mindenki próbálja ki: én megtettem, és azt kell mondjam, hogy egyáltalán nem bántam meg.
Végigmentem az összes fázison, amin minden rendes Minecraft-rajongó átesik, ahogy az ebben a cikkben igen találóan ki van fejtve. Robbantott fel Creeper, bányásztam napokig, építettem kisebb-nagyobb dolgokat, egészen addig, amíg eljutottam az abszolút építő-fázisba.
Részben pedig ez is motivált abban, hogy újra blogolni kezdjek: annyi embertől láttam, hogy mindenfelé pakolták fel a képeket a saját építményeikről, hogy úgy gondoltam, ideje nekem is megosztani az enyéimet.
Alapvetően két fő szálon fut a Minecraftos építési-lázam: az egyik a survival mode-ban épített, hónapok alatt összerakott kis univerzum, mely a felhőkarcolóktól kezdve mini Morián át mindennel rendelkezik, mi szem-szájnak ingere – rengeteg benne a kísérleti jellegű építmény, melyeket kvázi kihívásként építettem fel, mindig új „kihívásokat” keresve. Terveim szerint ezzel az univerzummal kezdem majd a postolást, annak ellenére, hogy az újabb projectem miatt ez a világ már nem igazán bővül, és nagy valószínűséggel érdemben már nem is fog soha.
Ez a project pedig nem más, mint egy minél nagyobb területet lefedő, sci-fi filmek és könyvek ihlette város kiépítése benne mindennel, amit csak el tudok képzelni. Ami pedig ezt lehetővé teszi, az a Kreatív mód, amit az 1.8-as patchben tettek bele a játékba (bár neten már korábban is elérhető volt, de ott nem lehetett rendesen menteni), és ahol nem csak hogy szabadon lehet repkedni (ami nagyon megkönnyíti a magasban való építést, higgyétek el), de gyakorlatilag végtelen nyersanyagok állnak rendelkezésre, melyeket nem kell bányászgatni, előállítgatni, meg hasonlók. Persze ez kissé elvesz a játék alapvető romantikájából, csökken a sikerélmény valamivel, hiszen nincs benne az épületekben az a rengeteg munkaóra, amit csak a nyersanyagok előállításával eltölt az ember, azonban ezt jelentősen pótolja az a sikerélmény, ami egy-egy hatalmas épület felépítésével jár. Amint elkezdek postolni majd ti is meglátjátok, remélem, hogy nem csak nekem fog tetszeni.
Bevezetőnek egyelőre ennyi, a többit majd a Minecraft-postok során – biztos vagyok benne, hogy lesz visszaemlékezés is… Valamikor…
